Felajánlás: Suzuki GSX 400 F Katana style

Kapok néha olvasói felajánlásokat – szerencsére egyre többet – mert egyrészt egyszerűen sokan büszkék a motorjukra és szeretnék megmutatni, másrészt szerintem sokan értik, hogy a célom a motorkerékpár történelem egy korszakának mementót állítani. Rájöttem ugyanis, hogy egyre kevesebb információ lelhető fel azokról a motorokról, amelyek idejében még nem volt internet. Valaha még talán volt 1-2 honlap, pár kép, de normális képet gyakran már nem találsz ezekről a típusokról. (Nem tudom nem méltatni pl. a kiváló suzukicycles.org portált, ami tulajdonképpen egy kincset érő Suzuki katalógus, de sajnos náluk sincsenek nagy felbontású képek.)

suzuki gsx 400e 1982 teszt felajánlás

Ez itt tesztre felajánlott, felújított Suzuki GSX 400 F, 1982-ben megjelent típus, amely már a Katana stílusban rajtolt sornégyesként a 400-as, akkoriban Japánban prakikusan a csúcsot jelentő géposztályban.  (Japánban 400-asnál nagyobb motorra jogsit szerezni akkoriban horror volt.) Ez a GSX F nem keverendő össze a későbbi sport-túra modellekkel.

A blokk nagyon hasonló, ami az én GSX 750 E-mben volt. 16 szelep, annak idején csúcstechnika, de lehet, hogy még ez is  görgős csapágyas főtengellyel. Kíváncsi vagyok, kis 400-asban milyen lesz. A japán fiatalok tuti odavoltak érte.

A kép nem az enyém, de megreszeltem.

Reklámok

Csak egy CBR 1100 XX fotó

Honda CBR 1100 xx

Hamarosan írom a tesztet, már feltéve, ha a Patrik kész lesz a Kultmotor.Hu programozásával még mielőtt leesik a hó, 2016-ban. Mint látod, ma megfotóztam és le is forgattuk. Nem a Patrikot, hanem a CBR-t, mert az jobban néz ki, kevésbé macskafejű.

Mennek lefelé a motorárak: FZX 750?

Rohadtul vagány, villámgyors, kis VMax-nak becézik, igazi látványmotor és nincs ára: ez a Yamaha FZX 750. Ha lenne pénzem harmadik motorra erősen rámennék, mert már 350 körül is van. Sajnos sor 4, de szerintem megéri a kompromisszum, mert ez ugya V2-ben vagy V4-ben lenne a tuti, nem egy ötszerelepes sportmotor blokkal, de azért ennyi pénzért ez nagyon sok motor és nagyon kult.

Mellékesen az első japán motor, amin életemben ültem. Nagyon csípem a kocka lámpáját, és 17 collos kerekekkel nagyon állatul néz ki.

H-D Street 750 előzetes

Van, amikor kihívás egy tesztet megírni. Nehéz akkor, ha a jármű semmilyen, azaz unalmas, és nehéz akkor, ha rossz. Főleg, hogy nem akarok leszarozni semmit.

HD Street (4)

A Harley-Davidson Street gyökeresen más, mint amit várnánk. Az hagyján, hogy vízhűtéses és a felépítése sem a szokásos HD, így igencsak máshogy viselkedik, de nagyon nehéz megemészteni, hogy ez teljesen városi motor.  Azaz nem jó, amikor nem városban használod. Városban egészen jól lehet vele pattogni ide-oda: az agilis kis 750-es blokk jó partner, kellemesen vibrál, egészen jól megy. Ha jól emlékszem 60Nm 4000-nél, ez jó nyomaték. De nem tud városon kívül villantani.

HD Street (5)

A konstrukció amúgy meglehetősen robusztus, itt-ott kazánlemez szintű elemekből szerelve, mint  a lábtartók. Erősen kontrasztos ez az igényes mart felnikkel. Tény, hogy ez egy olcsó motor, legalábbis relatíve. Még japán mércével is olcsó. TB-n lesz majd prevjú.

HD Street (3)

Életemben először ültem Ferrariban. Lambóban is.



Bakancslista szintű dolog egy Ferrariban ülni, de én ezt annyiban bonyolítom, hogy nem nagyon érdekelnek az újak: 308, 328, 348, 355, 512 TR  az érdeklődésem, ezek az igazi Ferrarik. De a leg-leg, az überkirály szupersportautó kétségkívül a konkurens Lamborghnini Countach. A világ összes autóját beleértve.

Ki nem fosna be, ha ott állna előtte ezek nagy része egy garázsban?

Elhiszed, hogy 50mm-es objektív van nálam és kicsi  a hely? Elhiszed, hogy a kisgépem pont lemerül? Elhiszed, hogy pont most nincs időnk, nemhogy kipróbálni, de rendesen lefotózni sem?

countach

A Testarossát kihagytam. A 328 az alap Ferrari, ha az ember nem nagyzol. A Magnumról elhíresült 308-as 4 szelepes verziójának továbbfejlesztése 3,2 literes motorral, kb. 275 lóerővel. Ezek az autók 270 körüli végsebességet és 5,6 körüli gyorsulást tudnak. Képzeld el, hogy beleülhetsz, de nem tudod kipróbálni. Fasza mi?

Ehhez képest a 328 meglehetősen furcsa. A bal oldali kerékjárat belóg a bal lábad elé, a pedálok nem középen, a kormány alatt, hanem bután a bal oldalra  mutat. Kezdenek kétségeim lenni. Belül egyébként nem az a baj, hogy puritán, hanem hogy nem tűnik masszívnak. Talán egyszer megtudom az igazat.

ferrari-lambo

A Countach meggyőző, bár alig lehet bemászni, azt ajtót végig tartani kell, és alig lehet kilátni. A kuplung-váltó mindkettőn brutálisan mechanikus érzetű. Álló motornál alig lehet kinyomni a kuplungot, pláne sebességbe rakni.

A Diablo belül tágasabb, de  a műszerfala kissé buta, ráadásul alig lehet látni  a púptól. Ezen még előre se lehet kilátni. Az első képen látható sárga Autobianchi A112-őt egyébként észre se vettem. Csak a képen tűnt fel, pedig tuti, hogy Abarth.

Nem tudom, hogy örüljek-e vagy sírjak ettől az élménytől. Persze az is lehet, hogy félnék tőlük. Egy biztos: a helyi szerpentineken nem ülnék be az utasülésbe senki mellé, főleg, hogy errefelé úgy vezetnek,  mint az állatok.